Helyzetjelentés

Tegnap egy kicsit mélypontra kerültem. Csak nagyvonalakban:
Néha nagyon nehezen viselem ezt a külföldi életet. Alapjában véve igencsak társasági ember volnék, és itt nem nagyon vesznek körül emberek. Kijelentem, hogy én nem szeretek itt élni, de most ez van. Ennek oka lehet az is, hogy nem nagyon illeszked(t)em be. Mo-on nem tudnánk egy fizetésből albérletben lakni, plusz nem halni éhen. Sok dolog függ, sok másiktól. De talán idén minden eldől, és akkor tudni fogom merre tart az életünk. Valószínűleg ez az év, még itt tart bennünket. (S ha Isten is úgy akarja, hogy még egy kisember Anyukájának választ majd engem, Ő még itt fog megszületni. - most még így gondoljuk)

Napsi is rátett egy lapáttal: se ebédelni, se aludni nem akart, együtt sírtunk; aztán délutánra elérte a fáradtság, és leborult a konyhaszékről. Nem lett baja, de persze sírt, mert megijedt.

Ma már kicsit jobb kedvem van. Rendeltem pár szép dolgot a SBK-ról. Alkottam is, de majd csak holnap töltöm fel őket, ha már az új fényképezőgéppel készíthetem el a fotókat róluk.

Mindenkinek szép napot!